Tum diu discendum est, quam divu vivas.

350. Szent Márton
Cserkészcsapat

:: A cserkészet története::

A Szent Márton Cserkészcsapat története

A szervezet megalapítója

A cserkészet világtörténetének rövid áttekintése

A magyar cserkészet történetének összefoglalása

A 350. számú Szent Márton Cserkészcsapat története

A 350 számú Szent Márton Cserkészcsapat 1928-ban alakult meg. A 48. számú Rákóczi Ferenc Cserkészcsapat védőszárnyai alatt kiscserkészzcsapataként kezdte el a nevelőmunkát.. Ez annyit jelent, hogy a 6-10 éves fiúkat karolta fel, akik akkor a Püspöki Elemi Iskolába jártak. Az elemi iskola elvégzése után a gyerekek más gimnáziumi cserkészcsapatoknál folytatták tovább a munkát.

Ez a működési rend volt érvényben egészen 1948-ig, amikor is a belügyminiszter rendelete a cserkészetet „beolvasztotta” az Úttörőszövetségbe. Innen kezdve a csapat megszűnt létezni. Nemcsak a Cserkészfiú Szövetséget tiltották be, de a Püspöki Iskolát is államosították, így a Fenntartó Testülete is megszűnt.

1988-ban a Magyar Cserkészszövetség újjáalakulásával elkezdtek Magyarországon is alakulni a cserkészcsapatok. Így történt ez Szombathelyen is. A Szent Márton Plébánia akkori káplánja, Dóka Ferenc újjáalakította a Szent Márton Cserkészcsapatot. A cserkészek jó része az akkori minisztránsokból kerültek ki. Ok 35-en tettek ünnepélyes fogadalmat az új csapatzászló elott 1989. november 11-én, Szent Márton napján (2. ábra).

Dóka Ferenc káplán vezetésével – aki egyben a csapatparancsnok is volt – az újonc fiúk megtették a cserkészet kezdeti lépéseit. Túrákat tettek Vas megyében, bejárták Zalát, s egynéhányan a nagyok közül őrvezetői és segédtiszti képesítést is szereztek. Dóka Ferenc áthelyezése után a Szent Márton Plébániára érkező új káplán vette át a csapat irányítását. Ő már cserkésztiszti képesítéssel is rendelkezett. Ekkorra már 6 őrse, 6 őrvezetője és 2 segédtisztje volt a csapatnak.

Az új káplán cserkészeket toborzott, akik között szép számmal voltak lányok is. Az időközben tanulmányaik miatt lemondott idősebb cserkészek helyett új fiatal jelöltek kerültek a csapathoz. Közülük többen részt vettek 1993 nyarán a gödöllői emlékjamboreen, és szereztek őrvezetői képesítést.

A csapatparancsnok vezetésével indult be a regös munka is a csapatnál. Ennek elsőrendű célja a népi hagyományok ápolása (néptánc, népmese, népművészet, tájegységek ismerete-jellemzői), és azok elsajátítása.

1993 szeptembere újabb lépést jelentett a csapat életében, hiszen Bundics Antal római tanulmányútra utazott. Helyette Aigner Géza került a plébániára káplánnak. Az atyának még nem voltak ismeretei a cserkészetről. A szükséges segédtiszti képesítése megszerzéséig civil tagok vezették a csapatot. A Szent Márton Cserkészcsapatnál hagyomány, hogy a káplán egyben a csapatparancsnok is.

Az évek során a létszám a folyamatos toborzások hatására nőtt. Jelenleg a csapatlétszám 50 fo.

A szervezet megalapítója

A szervezet megalapítója Robert Stephenson Smyth Baden-Powell, akit Bi-Pi-nek ismerünk (angolul „B.P.” monogram ejtése: „bi-pi”). 1857. február 22-én született London Paddington negyedében, a Stanhope Street 6. szám alatt. Nyolcadik gyereke, és hatodik fia volt Peter Baden-Powell tiszteletesnek, az oxfordi egyetem egykori professzorának. Keresztapja Robert Stephenson, a vasút úttörőjének, George Stephensonnak a fia.

Bi-Pi még csak három éves volt, amikor apja meghalt. A család ettől kezdve nem élt jómódban. Bi-Pi első tanítónője édesanyja volt, majd a Rose Hill-i iskolába járt Turnbridge Wellsben, ahonnan 1870-ben ösztöndíjat nyert a híres Charterhouse iskolába . Amikor oda beiratkozott, az iskola Londonban volt, de késõbb vidékre, Godalmingbe költözött.

Már a Charterhouse-ban kezdett érdeklődni a cserkészés és az erdei élet iránt. Nyulakat fogott a bozótban, főzött, ügyelve, hogy a füst el ne árulja búvóhelyét. Fejszével fát vágott, madarakkal és állatokkal barátkozott. A viktoriánus Angliában a fiatalok nemigen vállalkoztak ilyesmire. Az iskolában Bi-Pi nem szerzett kiváló osztályzatokat, amint ez bizonyítványaiból is kiderül. 1876-ban, a középiskola után először Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl. Pár héttel később azonban a sandhurst-i katonai akadémián második lett, a több mint száz jelentkező közül. Így elkerülte a kiképzést és alhadnagyi rangban rögtön a 13-as huszárokhoz került, akik akkor Indiában állomásoztak. Indiában a fiatal katonatiszt tovább gyakorolta a cserkészést, térképészetet és földerítést. Sikerei következtében hamarosan kiképző lett. Módszere annak idején szokatlan volt: kis csoportok muködtek egy vezető irányításával. Aki jó munkát végzett, külön elismerést kapott. Kitüntetésként Bi-Pi az iránytű északi irányát mutató karhoz hasonló jelvényt adott, amely nagyon hasonlított a mai cserkészjelvényhez. Később Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített szolgálatot a legkülönbözőbb beosztásokban, de főként, mint kém és felderítő dolgozott. 1899-ben a Dél-afrikai holland telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város megvédésével bízták meg. A 217 napos sikertelen ostrom során Bi-Pi -re mély benyomást tett a lőszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával megbízott fiúk ügyessége és találékonysága.

Mafeking parancsnokának sikerei ugyanakkor Angliára tettek ugyanolyan mély benyomást. Bi-Pi nemzeti hősként tért haza 1900-ban. Látta, hogy 1899-ben megjelent kézikönyvét, (Aids to Scouting) amelyet a katonák számára írt, ifjúsági vezetők és tanítók országszerte használják a megfigyelés és az erdei élet oktatására. Beszélt találkozókon és gyűléseken; a Boys brigade nevű mozgalom egyik találkozóján annak alapítója, Sir William Smith felkérte, hogy dolgozzon ki egy használható tervet a fiúk jó állampolgárrá nevelése érdekében. Bi-Pi tehát átdolgozta művét a fiatalok számára. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a Brownsea-szigeten, hogy kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte őket. Ez a tábor ma már legendává vált.

Fontosnak tartom megemlíteni Bi –Pi–nek a cserkészekről szóló könyvét, mely a mai napig is legmeghatározóbb könyve a cserkészirodalomnak, a Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak). A könyvet kiadásakor azonnal elkapkodták. Még abban az évben öt további kiadást ért meg. A fiúk spontán cserkészőrsökbe szervezodtek, hogy kipróbálják a könyvben leírtakat. Amit meglévő szervezetek segédanyagának szánt, egy új és hamarosan világszerte elterjedt mozgalommá vált.

A „scouting”, a cserkészet gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban és világszerte, végül gyakorlatilag a világ minden országába eljutott. (Noha később a totalitárius államok betiltották, mivel a cserkészet alapvetően demokratikus és önkéntes). A Scouting for Boys több mint 35 nyelven jelent meg. Közben a cserkészet eszméje újabb területeket és korosztályokat is elért. Már 1909. szeptember 4-én a londoni Crystal Palace-ban rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer fiúcserkész mellett néhány lány is megjelent, akik magukat, „girl scout”-nak nevezték. A következő évben Bi-Pi úgy határozott, hogy külön mozgalmat indít számukra. A lánycserkészeknek a „girl guide” nevet adta, majd 1918-ban már a tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl Guiding (Lánycserkészet) címu könyvét. A lánymozgalom első csúcsszervét, a Nemzetközi Tanácsot (International Council) 1919-ben alakították meg. A lányok kezdetben általában a fiúszövetségek keretében működtek, majd önállósodtak. 1928-ban Magyarországon, Parádon tartották elso világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts, WAGGS). 1938-ban megromlott egészségi állapotára való tekintettel visszatért Afrikába. 1941. január 8-án halt meg. Egyszerű sírban temették el Nyeriben. Sírfelirata: „Robert Baden-Powell, a világ főcserkésze”, fölötte a fiú- és a lány cserkészjelvény.

A cserkészet világtörténetének rövid áttekintése

A cserkészettel való ismerkedéshez fontos, hogy bemutassam annak történetét. Az 1906-ban kiadott Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) nagysikeru könyve után Boden–Powell szervezete milyen utat járt be a világszervezetté válás hosszú útján.

Boden–Powell a cserkészetet, mint nevelő rendszert alapvetően azért hozta létre, hogy a város széli kallódó gyerekeket összefogja, hasznos ismereteket adjon át nekik. Tapasztalta a fiatalok nagyfokú érdeklődését a természetben való nomád életmód iránt. Nyíltszívűségükre hatva, segítőkész jó polgárrá akarta nevelni a fiúkat. Ennek látta kedvező hatását mikor is az angol – búr háború alatt a fiatal fiúkat bíztak meg a sebesültek ellátására, futár– és őrszolgálatra.

Ilyen előtanulmányok után, ismeretei felhasználásával kívánta elméleti és gyakorlati nevelomódszerét kidolgozni. Ezért 1907-ben Browsen–szigetén (La-Mach csatorna) tartott egy tábort 20 fiú részvételével. A főpróba jól sikerült, s a cserkészet elindult világhódító útjára.

2-3 év alatt Angliában, mintegy 5000 tagja lett. 1909-tol Bi-Pi húga, Ágnes a lánycserkészetet is elkezdi. Boden–Powell eredeti tervei alapján ugyanis csak fiúk lettek volna cserkészek.

Az első világháború 1914-ben történő kirobbanás nagymértékben visszatartotta a cserkészet fejlodését. A csapatok vezetőinek nagy része a háborús frontokon teljesített szolgálatot.

A liliomos mozgalom 1918-tól azonban gőzerovel indult újra a világon. Szinte minden országban kiadták Bi–Pi nagysikerű könyvét, s majdnem mindenhol elindulhatott a cserkészet.

Az első Nemzetközi Jamboreet 1920-ban, Londonban rendezték meg. A jamboree a cserkészeknek valami olyasféle nagy esemény, mint az olimpia. Négyévenként rendezik meg, mindig más országban, de az egész világ jelen van. Az egyes országok pedig versengenek a rendezés jogáért. Sokféle anyanyelvu, bõrszínű, vallású cserkész gyűlik össze ilyenkor a világ minden tájáról, a világ csaknem minden országából.

A londoni jamboreen azonban az első világháborúban vesztes hatalmak cserkészei az angol hatósági rendszabályok miatt nem vehettek részt. A záróünnepségen Bi-Pi-t egyhangúlag megválasztották a világ főcserkészének (World Chief Scout). A Cserkészek Világszövetsége (World Organization of Scout Movement, WOSM) ma 120 ország cserkészszövetségét foglalja magában, és ezzel a világ legnagyobb ifjúsági szervezete.

Parádon 1928-ban megrendezésre került a cserkész Világkonferencia, ahol megalakítják a Cserkész Ifjak Szövetségét. 1933-ban megrendezésre került a harmadik jamboree, melynek rendezési jogát a cserkészet terén eddig is kiemelkedot alkotott Magyarország kapta. Így rendezték Gödöllon a nagy találkozót, melyre a világ minden részéről mintegy 30000 cserkész gyult össze.

Közbe a totális diktatúrát folytató országokban szép lassan betiltották és megszüntették a cserkészetet. Előtérbe helyezve a pártifjúsági szervezeteket (pl. Németország – Hitlerjugend). A második világháború alatt sem szünetel a cserkészet, csak feladatai bovülnek. Így töltenek be fontos szerepet a haza védelmében.

A nagy világégést követően, még 1947-ben Franciaországban megrendezik a jamboreet, mely az utolsó „egységes” nagy találkozó. Ezután a kommunista érdekszférába eső országokban a cserkészetet a hatalomra jutó baloldali pártok betiltják.

A világcserkészet, ha néhány ország nélkül is, de tovább folytatja embernevelő, cselekvésre tanító pedagógiáját. Továbbra is a cserkészet fénypontjai a négyévenként megrendezendő jamboreek voltak. Melyek már a világ sokszínűségét hivatottak bemutatni az egyes nemzetek által. Az 1990-es rendszerváltás után a szocialista tömb széthullásával a cserkészet is visszakapta szabadságát. A kényszerű hallgatás évtizedei után a még élőöregcserkészek lelkes szervező munkájával csaknem valamennyi országban életre hívták a cserkészetet.

A világon hét olyan ország van jelenleg, amelyben nincs cserkészet: Afganisztán, Kuba, Laosz, Kínai Népköztársaság – bár Hong - Kong-ban megmaradhatott, Koreai Népköztársaság, Mianmar. A világ cserkészeit két világszervezet fogja össze. A koedukáció elve szerint működő Cserkész Világszövetség, azaz WOSM (World Organization of the Scout Movement) és a hangsúlyozottan leányneveléssel foglalkozó Cserkészlány Világszövetség, azaz WAGGGS (World Association of Girl Guides and Girl Scouts). A WOSM létszáma kb. 30 millió, a WAGGGS-é kb. 10 millió. Eszerint a világ lakosságának több mint fél százaléka a cserkészmozgalom aktív tagja.

A két cserkész világszervezettől függetlenül, de azokkal kapcsolatot tartva létezik és működik az egykori cserkészek nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Cserkész Testvériség (ISGF; International Scout and Guide Fellowship). Közösséget ad, és támogatni kívánja a cserkészetet. Hetven országban vannak tagjai.

A WOSM-nak egy országból csak egy cserkész szervezet (ilyen volt a Magyar Cserkészet Tanácsa is 1992-ig) lehet a tagja. Legmagasabb fóruma a háromévente tartott világkonferencia, illetve közgyűlés. A közbülső időszakban a tizenkét tagú, választott Bizottság intézi a napi ügyeket, képviseli a cserkészetet. A WOSM állandó muködését a Világiroda, illetve a regionális irodák főfoglalkozású alkalmazottai biztosítják.

A munka jelentõs része a régiókban zajlik. Ezek az: Afrikai Régió, Arab Régió, Ázsia-Csendes-óceáni Régió, Eurázsiai Régió (a volt Szovjetunió), Európai Régió (Izraellel), Amerikai Régió. A WAGGGS regionális felosztása ettol részben eltérő. Az egyes régiók működése – közgyűlés, bizottság, iroda – hasonló a világszervezet felső szintjéhez.

A világcserkészet sokszínű. Egyes országok cserkészete az eltérő hagyományok, különböző társadalmi háttér és egyéb tényezők miatt sokban különbözhet a miénktől. Ugyanazon ország két cserkészszövetsége is eltérő módon működhet. Kölcsönösen sokat tanulhatnak egymástól. A Magyar Szövetség megtanulhatja a profibb szervezői gyakorlatot, szoros kapcsolatot a társadalommal, mindennapi szolgálatának sokféle, gyakorlatias példáját. A mi Szövetségünk pedig sokat közvetíthet abból a cserkész szellemiségből, mely több szempontból hűbb maradhatott Bi-Pi eredeti elképzeléseihez.

Jelenleg a világon több mint 20 millió cserkész tevékenykedik, építi az egyént, s hazáját a Boden – Powell-i gondolat jegyében: ”Úgy hagyjátok hátra a világot, hogy általatok egy kicsivel jobb legyen.”

A magyar cserkészet történetének összefoglalása

A cserkészet fejlődése szempontjából fontos kitérni a magyar ifjúság egyik legmeghatározóbb nevelő mozgalmának elmúlt 90 éves történetére. Az 1906-ban a Cserkészet Fiúknak címu könyv után Angliában megalakuló cserkészetnek szerte a világban nagy visszhangja lett. Ezek egyik hatásaként jelent meg 1909-ben a cserkészet magyarnyelvű ismertetése. Valamint elkészült a Scouting for Boys magyar nyelvű fordítása is.

Magyarországon is nagy visszhangja lett az új ifjúsági szervezetnek, úgyhogy már 1910-ben alakultak cserkészcsapatok. 1912. december 28-án megalakult a Magyar Cserkészszövetség is. Melynek feladat a cserkészcsapatok összefogása és a cserkészszellem megismertetése az ország fiatalságával.

Sajnos az első világháború a magyar cserkészetre is rányomta a bélyegét. Nálunk is szünetelt a működése a Szövetségnek, és a csapatoknak is. Bár 1918-ban újból megkezdi működését a cserkészet, de ez sajnos tiszavirág életűnek bizonyult. Hiszen Kun Béla betiltatja a működését. A megpróbáltatásoknak nincs vége, hiszen a trianoni - békediktátum értelmében nagyon sok magyar cserkész kerül határainkon kívülre.

A Magyar Cserkészszövetséget 1921-ben felveszik a Világtanácsba. Ezután teljes jogú tagként valamennyi rendezvényén képviselteti magát Magyarország. Ugyanebben az évben megjelenik Sík Sándor piarista szerzetes „Cserkészet Pedagógiája” címu műve.

A Magyar Cserkészszövetség vezetője 1922-tol gróf Teleki Pál lett, aki híres tudós és politikusként sokat tett a cserkészet népszerűsítéséért.

A magyar cserkészet első nagy erőpróbája 1926-ban zajlik. 7500 cserkész részvételével megrendezésre került a Megyeri Nemzeti Nagytábor, melyen 8 idegen szervezet cserkészei is részt vettek.

Az első lánycserkész konferenciát Parádon 1928-ban tartották. Ez alkalomból látogat Bi-Pi Magyarországra.

A fejlődés és a nemzetközi megmérettetés eredményeként töretlenül folytatódik. 1927 a nagyjelentoségű alapítások éve. Ekkor jött létre a Hárs- hegyi Cserkészpark, az újpesti Központi Vizitelep.

Magyarországon 1933-ban rendezték meg a negyedik jamboreet, melyen 46 ország 26 ezer cserkésze képviseltette magát. A táborozóknak mintegy a fele magyar volt. A tábor előmunkálatai gróf Teleki Pál táborparancsnok irányításával két évet vettek igénybe. A jó szervezésnek a nagyarányú, mintegy 30000 fős részvétel lett az eredménye. Ezt a rendezvényt, mint az egyik legjobban sikerült jamboreet tartják számon a világon.

A szervezés jogát az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Hollandia és más jelentkezok közül Magyarország kapta meg. A gazdasági világválság ideje alatt készült fel Szövetségünk a nagy eseményre. Hivatalos indulója a magyar cserkészinduló volt. Nem hivatalos nyelve, mint külföldön feljegyezték róla ezúttal is a "jamboreese", amely elsősorban széles mosolyból és gesztusokból állt. A jamboree történetében először jelent meg jamboree bélyegsorozat, amivel folyamatos hagyományt teremtettek.

A környező országokban is megalakultak a magyar cserkészszövetségek. Hivatalos állami elismertséggel a többségi nemzet cserkészszervezeteivel kapcsolatot tartva beindult a cserkészmunka Csehszlovákiában és Romániában is.

A jamboree sikere után a cserkészet teljes egészében a népi kultúra felé fordult. A csapatok versenyre kérték fel a falvakat, hogy minél jobban megismerjék népünk élő hagyományait. Ekkor alakult a regös cserkészet.

A második világháború alatt, mint más országokban Magyarországon is a polgári lakosság védelmében való közreműködés a cserkészek fő feladata. Hatásosan vették ki részüket cserkészeink a Légoltalmi Liga feladataiból. Lelkiismeretes munkájukkal enyhítették a magyar nép szenvedését.

A háború után, a határtalan lelkesedés újjászította a cserkészkedés tüzét, de egyidejűleg megindult a gáncsoskodás is a baloldal részéről. 1947-es Moussien-i jamboree-ra is már csak 200 cserkész utazhatott ki. Végül 1948. április 8-án a belügyminiszter rendeletére megszüntették a Cserkészfiúk Szövetségét, ezzel a cserkészetet is Magyarországon. Helyét az Úttörőszövetség vette át.

Kisbarnaki Farkas Ferenc vezetésével 1947-ben külföldön megindult a cserkészmunka, s létrejött a Magyar Cserkészszövetség. A külföldi cserkészvezetők hősies önfeláldozásának köszönhető, hogy összefogták a szétszórt magyar ifjúságot.

Az 1956-os forradalom alatt Magyarországon is újjáéledt a cserkészet. Jelezi ezt az igen mély gyökereket a magyar ifjúságban. A november 4-i események, azonban a szabadsággal együtt a cserkészeszményt is eltaposták. 1960-tól valamennyi világrészen a magyar cserkészet újraalakulására jubileumi táborokat tartottak. Megalakult a Filmor-i Sík Sándor Cserkészmúzeum, és a Garfield-i Cserkészpark. 1972-ben a szövetség létszáma eléri az 5300 fot. Összesen 83 csapat működött, melyek rendszeresen képviseltetik magukat a jamboreekon.

Az 1989-es változások hatására a még élő öregcserkészek felszítják a cserkészet tüzét, megalakítják február 1-jén újból a Magyar Cserkészszövetséget. Az 1990-ben megtartott 32-ik Cserkész Világkonferencián hivatalosan is felveszik a tagok sorába Magyarországot. Közben megindulnak a nagyarányú csapatalakítások, ismét létrejönnek a szakági cserkésztevékenységek: rádiós, repülős, lovas, regöscserkészet. Ismét több ezer fiatalt számlál a szövetség itthon. A Magyar Cserkészszövetség a Külföldi Magyar Cserkészszövetség mellett 1991-tol is részt vesz a jamboreekon. Az 1933-as jamboree emlékére megrendezték 1993-ben a gödöllői emlékjamboreet. A tábort meglátogatva Baden-Powell lánya így nyilatkozott: „ez az a cserkészet, amely apám álmaihoz legközelebb állt.”

1996-ban megrendezésre került Ópusztaszeren a Kárpát- medencei cserkészek találkozója. 2000 nyarán, pedig a magyar cserkészet nagy találkozójára kerül sor, a MET 2000-re (Millenniumi Emléktábor), melynek 1600 résztvevője volt.

Jelenleg Magyarországon, mintegy 20000 cserkész tevékenykedik a Magyar Cserkészszövetség 11 kerületében.

forrás